 |
 | |
|  |
| Miért olyan egyedülállóak a MAM-cumik? |
|
|
| |
|  |
| Babát szeretne? Számolja ki fogamzóképes napjait..... |
|
|
| |
|  |
| Fogápolás...
|
|
|
| |
| |
|
|
| |
| |
|
|
|
 |
| Mesék |
Mint azt Önök mint szülők tudják, a mintegy hároméves gyerekek alig képesek megérteni az olyan tárgyilagos érveket, mint pl. "A cumi árthat a fogsorodnak, kellemetlen fogszabályozás lehet a következménye".
A gyermeki psziché gyakori nevetségessé tétele ártalmas lehet, sőt, egészen felnőtt korig negatív nyomokat hagyhat (zavart vagy csökkent önértékelés).
Ezért az olyan kijelentések, mint "Te már túl nagy vagy a cumihoz, mindenki ki fog nevetni".. nem alkalmasak. Mivel ezek és a hasonló érvek használhatatlannak tűnnek, ezért a szerző – Marina Priglinger – meséjében az érzelemre, különösen az együttérzésre appellál.
Mivel minden gyerek igen jól ismeri az egyedüllét érzését, ha az anyu vagy az apu nincsen rögtön akkor ott, amikor azt a gyerek szeretné, ezért az óvodás "teszt-gyerekek" nagyon jól megértették a kis Mampit.
Az ismert, hogy a szülők fantáziája szárnyalni kezd, ha arról van szó, hogy kis drágaságuknak megtanítsanak valamit vagy leszoktassák valamiről. De egyszer minden anyunak vagy apunak kifogy a fantáziája. Ha ez megtörténik, akkor szeretnénk, ha ehhez a meséhez nyúlnának. Természetesen megváltoztathatják, vagy gyermekükhöz igazíthatják. Biztos, hogy nem az abszolút csodaszer, de – ha sok türelemmel és szeretettel készítik elő és alkalmazzák – meghozhatja a kívánt sikert.
|
|
|
|
Ezt a mesét elő kell készíteni. Legjobb, ha már előtte egy időn át megmutatják gyermeküknek, hogyan változik a hold. Figyeljék meg együtt, hogyan lesz mindig nagyobb, míg teliholddá nem gömbölyödik. Aztán mondják meg gyermeküknek, hogy a holdnak IGY kell kinézni, mielőtt Mampit az ablakpárkányra tennénk. Természetesen a holdat vagy a cumitündért némi türelemre "kérhetik", ha azt vennék észre, hogy gyermekük még nincs abban a helyzetben. Valószínű, hogy gyermeküktől is jönnek majd javaslatok. Vegyék komolyan ezeket, de maradjanak szeretetteljesen következetesek és emlékeztessék a gyereket arra, hogy mennyire szenvedett Mampi azért, mert elválasztották az anyukájától.
Így a MAM-csapat és Marina Priglinger sok örömet és sikert kíván, nemcsak MAM-cumijukhoz, hanem "MAMPI"-hoz is.
|
|
|
|
Mampinak hívnak.
Cumi vagyok.
A te cumid vagyok.
és örülök, hogy nálad vagyok.
Neked van anyukád.
Nekem is van anyukám.
Az én anyukám a cumitündér,
és én nagyon szeretem.
Sok testvérem is van.
|
|
 |
|
|
|
Legtöbb időt Cumiországban töltünk. Ott csodálatos! De ha megszületik egy baba, akkor a Földre jöhetünk. De ha a gyermek három éves lett, akkor lejár a mi időnk, akkor vissza szeretnénk menni az anyukánkhoz és a testvéreinkhez.
Azért, nehogy elfelejtsünk hazamenni, anyukánk hív bennünket egy világos teliholdas éjszakán.
Jaj nekünk, ha nem hallgatunk rá! Akkor az anyukánk olyan szomorú lesz, hogy soha nem hagyja abba a sírást.
Ha visszahív majd az anyukám, akkor NEKED kell segítened. Este, mielőtt felkel a telihold, fel kell tenned engem az ablakpárkányra. Hiszen túl kicsi vagyok ahhoz, hogy magamtól felmásszak oda. Ha mélyen alszol, akkor ezüstös karjába vesz majd a telihold, és visszavisz Cumiországba.
Ugye, segíteni fogsz nekem? Kérlek!
Ne légy olyan,mint a kis Sára!
Ő ugyanis nem akarta visszaadni a cumiját, pedig megígérte. Egyszerűen nem tette az ablakpárkányra! El tudod ezt képzelni?
Sára cumija az én bátyám volt. Mampinak hívták, akár engem. Minket mindannyiunkat Mampinak hívnak. Először még minden a legnagyobb rendben volt. Mampi és Sára igen jól érezték magukat egymással, mert épp annyira szerették egymást, mint ahogy mi szeretjük egymást. Ha Sára elfáradt, akkor szájába vette Mampit, és addig szopogatta, míg boldogan el nem aludt. Úgy, ahogy te is csinálod. Ám egy éjszaka – teliholdas éjszaka volt – mindketten felébredtek. Egy hang ébresztette fel őket, egy hang, amely halkan ezt kiáltotta:
|
|
|
|
Mampi! Mampi, kicsikém, hallasz engem? Gyere haza, lejárt az időd! Várunk rád!"
"Ez az anyukám" csipogta Mampi, és felugrott.
Kerek cumi-szemei ragyogtak az örömtől.
"Anyu! Anyu, jövök!" kiáltotta, és az ágytakaróra ugrott. |
|
 |
|
|
|
Ám Sára hirtelen utána kapott, és erősen markába szorította. "Nem, Mampi az enyém! Nem adom soha oda!" kiáltotta.
Mampi megrémült. Nem így beszélték meg.
"Sára, te megígérted, hogy felteszel az ablakpárkányra, ha hív az anyukám. Én szeretem, és megint hozzá akarok menni!"
"Nem" mondta Sára ismét, még erősebben magához szorította a cumit, és újra elaludt. "Anyu, ó anyu!" jajongott Mampi, és keservesen zokogni kezdett. |
|
|
|
Órák teltek el, akkor Mampinak hirtelen támad egy ötlete. Letörölte cumikönnyeit, és azt gondolta: Hát akkor egyedül mászom fel az ablakpárkányra.
Halkan kiugrott az ágyból. Hamarosan ott állt az ablak előtt. Ó, de milyen nagyon magas volt! Túlságosan magas egy ilyen kicsi cuminak! |
|
 |
|
|
|
Akkor meglátta a függönyt. Nem tudna-e ezen felmászni? Mampi összeszedte minden bátorságát, és megragadta a szövetet.
Egy-kettőre magasba lendült. Mint egy kis majom, úgy csüngött a függöny ráncaiban. És az út felfelé vitt, egyre feljebb.
De az út hosszú volt, és Mampi elfáradt.
"Még egy kicsit, és fent vagy az ablakpárkányon" suttogta a függöny.
"Nem megy már", nyögött Mampi, " tényleg nem bírom már".
És nagy szükségében megint sírni kezdett. Olyan hangosan zokogott, hogy Sára végül felébredt. Rémülten dörzsölte meg a szemét, amikor meglátta Mampiját, hogy a függönyön csüng.
"Kapaszkodj! Lehozlak!" kiáltotta, és kiugrott az ágyból. De – Mampi túl magasan csüngött. Sára túl kicsi volt. Akkor meglátta a széket. Egy-kettőre felmászott rá.
"Tartsd magad! Mindjárt ott vagyok nálad!" kiáltotta. Már kezében is volt Mampi. Ebben a szempillantásban felborult a szék. Hangos dübörgéssel mindketten a földre estek.
"Anyu! Anyu!" kiabált Sára.
"Anyu! Anyu!" csipogta Mampi is.
Sára anyukája berohant a gyerekszobába.
"Kislányom! Kislányom! Mi történt?" kérdezte rémülten. Sára mesélt neki Mampiról. Mesélt neki Cumiországról, a cumitündérről, aki Mampi anyukája volt, és arról, hogy vissza akart menni az anyukájához.
|
|
|
|
"Ha megígértünk valamit, azt be is kell tartani, Sára" mondta az édesanyja, és meleg kezébe vette Mampit.
"Én is az anyukámhoz akarok menni" zokogott a cumi.
"Hát persze, kicsi Mampi" ígérte meg az édesanya, és Sárához fordulva azt kérdezte:
|
|
 |
|
|
|
Mit gondolsz, Sára, mit csináljunk, mi volna a legjobb? Ugye jó volt neked, hogy én azonnal jöttem, amikor hívtál? Azt hiszem, Mampinak is szüksége van most az anyukájára."
Sára nem válaszolt. Lopva rápillantott kis barátjára, aki még mindig édesanyja kezében volt. Arcát kis karjába temette, és még keservesebben sírt. Hirtelen elképzelte a kislány, mi lenne, ha anyukája egészen messze lenne, olyan nagyon messze, hogy nem hallaná és nem látná. A gondolat ijesztő volt Sárának,. És egyszerre csak megértette.
"Én is azt hiszem, hogy Mampinak szüksége van az anyukájára" válaszolta végül. Egészen óvatosan kivette Mampit anyukája kezéből, és feltette az ablakpárkányra. Még egyszer megsimogatta.
"Élj boldogan, Mampi.Hiányozni fogsz. De megértelek. A legjobb azért mégis az anyukádnál. De legalább látogatóba el tudsz jönni? Ez pompás volna!"
"Igen, igen, ezt szívesen megteszem majd – álmodban" ígérte a kis cumi. Aztán Sára visszasurrant az ágyba.
"Szeretlek, anyu" suttogta, és karocskáját édesanyja nyaka köré fonta. "Mampi éppígy szereti az anyukáját" mondta az édesanyja.
"Tudom" mormolta a gyermek, és elaludt.
Másnap reggel üres volt az ablakpárkány. A telihold visszavitte a kis cumit az anyukájához.
Mampi tényleg betartotta az ígéretét. Sok, sok álomban eljött Sárához. Akkor megint igen jól érezték magukat egymással, és emlékeztek arra az időre, amikor még itt volt a Földön.
Minden egyes álom végén megjelent aztán Mampi cumianyukája. Szeretettel vette karjába. És aztán amikor Mampi boldogan mosolygott, akkor Sára is boldog volt. Hiszen tudta, hogy a legfontosabb a világon az édesanya – még egy olyan kicsi cuminak is, mint amilyen Mampi volt.
|
|
|
|
|
|
|
|
Gratulálunk Marina Prigliner asszony csodálatos cumileszoktató meséjéhez!!! A cumitündérnek és a gyerek lelkiismeretére való együttérző appellálásnak köszönhetően problémamentesen sikerült Verena lányunkat ( 2 éves) leszoktatni a cumiról, méghozzá úgy, hogy van neki egy kisöccse (14 hónapos), aki még cumizik.
Számunkra az is fontos volt, hogy a gyereket jól felkészítsük a "nagy napra". Mintegy 1 héttel telihold előtt elkezdtük felolvasni a mesét. Verena hamar rájött arra, hogy nemsokára az ő cumijának is elérkezik az ideje, hogy visszamenjen az anyukájához. Onnantól minden este a holdat figyeltük, hogy lesz egyre kerekebb és kerekebb. Amikor olyan kerek volt már, akár egy labda, Verena feltette az összes cumiját az ablakpárkányra. Kettő nálunk maradhatott – Michael öccsének. Verena elaludt – morgás és könyörgés nélkül – először cumi nélkül. Reggel természetesen azonnal izgatottan az ablakpárkányt nézte meg – onnan az összes cumi eltűnt. Néha még kérte, de csak emlékeztetni kellett a mesére, és már minden világos volt neki.
KÖSZÖNJÜK!
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
