Szülőként fejlődni: négy kulcsfontosságú terület

Dr. Jenna Brough - Perinatális klinikai pszichológus

A szülővé válás az élet egyik legnagyobb változása. Akár szoptatsz, cumisüvegből etetsz, vagy a kettőt kombinálod, a baba gondozása sokkal többről szól, mint pusztán a táplálásról – az érzelmi kapcsolatról, az identitásról és a fejlődésről is. A gyakorlati feladatokon túl a szülőség formálja azt is, hogy ki vagy.

Nincs mindenkire érvényes, egységes út, de négy terület különösen segíthet abban, hogy olyan szülővé válj, amilyen szeretnél lenni: önmagaddal való együttérzés, hitelesség, rugalmasság és kötődés. Íme, hogyan támogathatják ezek a fejlődésedet – és hogyan kezdheted el erősíteni őket.

Önmagaddal való együttérzés: a kritikustól a kedvesig

A szülőség lehet örömteli – és kimerítő is. Az önmagaddal való együttérzés azt jelenti, hogy ugyanazzal a törődéssel fordulsz magad felé, mint egy közeli barátod felé. Kutatások szerint ez csökkentheti a szülői stresszt és a kiégést [1], segíthet megőrizni a mentális egészséget a nehezebb időszakokban [2], valamint támogathatja a melegebb, érzékenyebb szülői reakciókat [3]. Kapcsolatba hozható továbbá az empátiával [4], a biztonságos kötődéssel [5] és az egészségesebb, kölcsönös érzelmi szabályozással szülő és gyermek között [6].

Hogyan fejleszd az önmagaddal való együttérzést:

Beszélj magaddal úgy, mint egy baráttal. Ha túlterheltnek érzed magad, a kemény önkritika helyett válaszd a kedvességet. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Jobban kéne bírnom”, próbáld így: „Megteszem, amit tudok. Mit mondanék most egy barátnak?”
Pihenj bűntudat nélkül. Nem vagy lusta, ha lefekszel pihenni, amíg a babád alszik. A pihenés olyan gondoskodás, ami mindenkinek jár.
Tarts apró szüneteket. Néhány perc nyugodt légzés, csend, vagy egy pohár víz tudatos elfogyasztása is segíthet újra feltöltődni.

Hitelesség: szülőség az értékeid mentén

A hitelesség nem a tökéletességet jelenti – hanem azt, hogy valódi vagy. Arról szól, hogy úgy neveld a gyermeked, ahogyan az tükrözi, ki vagy te, és mi a legfontosabb számodra. Ez lehet, hogy másképp néz ki, mint ahogy korábban elképzelted, vagy mint ahogy mások csinálják – és ez teljesen rendben van. Amikor a szülők kapcsolódnak a saját értékeikhez, általában kevesebb szorongást és bűntudatot élnek meg [7]. Ez az érzelmi stabilitás a gyermekeknek is jót tesz, hiszen a szülő következetességéből és őszinteségéből tanulnak [8].

Hogyan fejlesztheted a hitelességet:

Nevezd meg az értékeidet. Milyen szülő szeretnél lenni – még a nehéz pillanatokban is? Lehet, hogy olyan szavak jutnak eszedbe, mint „kedves”, „türelmes” vagy „figyelmes”. Ezek iránytűként szolgálhatnak, amikor kihívásokkal szembesülsz vagy elbizonytalanodsz.
Állj meg, mielőtt reagálsz. Tedd fel magadnak a kérdést: „Az értékeim alapján válaszolok – vagy a túlterheltségem beszél belőlem?”
Arra figyelj, ami jó érzést ad, ne arra, ami jól mutat. Könnyű beleesni az összehasonlítás csapdájába – főleg a közösségi médiában. De a szülőség nem egy előadás. Nem kell „jól kinézned” szülőként ahhoz, hogy jó szülő legyél. A kapcsolódás számít, nem a látszat.

Rugalmasság: alkalmazkodás önmagad elvesztése nélkül

A szülőség folyamatos változásokkal jár. A napirendek módosulnak, a babák nőnek, és az elvárások állandóan próbatétel elé kerülnek. A rugalmasság – az a képesség, hogy úgy tudsz alkalmazkodni, hogy közben megőrzöd önmagad – az egyik legerősebb előrejelzője a szülői jóllétnek [9]. Azok a szülők, akik merev elvárások nélkül tudnak változtatni, általában nyugodtabban reagálnak, és hatékony problémamegoldást mutatnak példaként [10].

Hogyan fejlesztheted a rugalmasságot:

Nevezd meg, ami nem működik. Például: „Azt hittem, élvezni fogom a szoptatást, de nagyon nehéz.” A valóság kimondása teret ad a változtatásnak.
Tegyél apró lépéseket. Kérdezd meg magadtól: „Mi az az egy dolog, amit ma kipróbálhatnék?” Lehet, hogy ez egy rutin megváltoztatása vagy segítség elfogadása.
Láss nagyobb távlatban. Egy nehéz nap nem törli el azt a gondoskodást, amit hosszú távon nyújtasz.

Kötődés: biztonságos kapcsolat kialakítása

A szülőség középpontjában a kapcsolódás áll. A kötődés az a mély érzelmi kapcsolat közted és a babád között, amely meghatározza, hogyan tapasztalja meg a világot. A biztonságos kötődéshez nem kell tökéletesnek lenned – következetes, érzékeny gondoskodással, valamint az esetleges eltávolodások utáni helyreállítással épül. Kutatások szerint már az is elegendő a biztonságos kötődés támogatásához, ha a baba jelzéseire az esetek 30–60%-ában pontosan reagálsz [11–12].

Hogyan fejlesztheted a kötődést:

Lassíts – hangolódj rá. A szemkontaktus, a gyengéd érintés és a baba jelzéseire adott válasz bizalmat épít.
Javítsd a kapcsolatot, ha szükséges. Ha egy nehéz pillanatban ingerülten reagálsz, nyugtasd meg és kapcsolódj újra. Ez megtanítja a gyermeknek, hogy a kapcsolatok kibírják a feszültséget.
Értékeld a kis rituálékat. Egy etetés utáni összebújás, egy altatódal vagy egy reggeli mosoly erős érzelmi kapaszkodóvá válhat.
Ne feledkezz meg a saját szükségleteidről. A biztonságos kötődés nem önfeláldozást jelent. Minél inkább támogatott és kiegyensúlyozott vagy, annál többet tudsz nyújtani a babádnak.

Záró gondolat

A szülőként való fejlődés a hétköznapi pillanatokban bontakozik ki: egy mély levegő a frusztráció közepén, egy közös mosoly hajnali 3-kor, vagy egy csendes emlékeztető, hogy te is tanulsz még. Ez a négy terület nem kipipálandó feladatlista – hanem élethosszig tartó gyakorlat, amely segít, hogy nyugodtan, tisztán és kapcsolódva neveld a gyermeked.

Források

1. Neff, K.D., & Faso, D.J. (2015). Self-compassion and well-being in parents of children with autism. Mindfulness, 6, 938–947.

2. Moreira, H., et al. (2015). Maternal attachment and children’s quality of life: The mediating role of self-compassion. Journal of Child and Family Studies, 24(8), 2332–2344.

3. Gouveia, M.J., et al. (2016). Self-compassion and mindfulness are associated with parenting styles and stress. Mindfulness, 7, 700–712.

4. Neff, K.D. (2003). The development and validation of a scale to measure self-compassion. Self and Identity, 2, 223–250.

5. Borelli, J.L., et al. (2020). Secure base script knowledge and caregiving behavior. Attachment & Human Development, 22(3), 267–284.

6. Kirby, J.N., et al. (2017). A meta-analysis of compassion-based interventions. Behavior Therapy, 48(6), 778–792.

7. Condon, E.M., & Feldman, R. (2020). Parental authenticity and well-being in early parenting. Journal of Family Psychology, 34(5), 563–574.

8. Fonagy, P., et al. (2002). Affect regulation, mentalization, and the development of the self. New York: Other Press.

9. Kashdan, T.B., & Rottenberg, J. (2010). Psychological flexibility as a fundamental aspect of health. Clinical Psychology Review, 30(7), 865–878.

10. Coyne, L.W., et al. (2011). Acceptance and commitment therapy (ACT). Child and Adolescent Psychiatric Clinics of North America, 20(2), 379–399.

11. Winnicott, D. W. (1965). The Maturational Processes and the Facilitating Environment. London: Hogarth Press.

12. Tronick, E.Z., & Cohn, J.F. (1989). Infant-mother interaction and miscoordination. Child Development, 60(1), 85–92.